HTML

# 1

kjs 2013.12.09. 22:45

   Ismerős és ismeretlen érzések gerjesztik ezt a hatalmas örvényt, miközben a szemébe nézek és megfogom a kezét. Átéltem már hasonlót, de ez mégis valami más.

   Olyan érzés ez kerít hatalmába, mikor egy öreg testes bort készülök kinyitni és megízlelni. Az a bizsergető érzés fut végig a gerincemen, ahogy a kezedbe fogod a palackot, végigsimítod az enyhén poros üveget, megakad az ujjad a viasszal lezárt nyakon, beleszúrod a spirált és a dugó halk pukkanással enged az erő törvényének. Minél több időt adsz a bornak, hogy az oxigén kihozza az ízekben elrejtett zamatot, annál nagyobb élményt ad, mikor a nyelveddel megízleled az istenek italát.

   A tétova cselekedet itt már nem játszik, csakis az ösztönök motiválják az emberi elmét, no meg persze a testünket. Mindketten tudjuk, hogy a józan gondolkodást abban a pillanatban hajítottuk el jó messzire, amikor megláttuk egymást a kávézó teraszán, ahol elkezdődött a kaland. Kicsit félszegen kezdődött el a társalgás, de az első pohár bor után már nem volt kérdés, hogy ez az este hogyan fog végződni. Mindketten ugyanazt akartuk. A férfi férfinak érezni magát, a nő pedig nőnek, mégpedig feltételek nélkül. A szó legszorosabb értelmében. 

   A csók forrósága szinte felemészt minden bennem rejlő erőt, ugyanakkor felébreszti az oroszlánt, aki épp elejteni készül a kiszemelt prédát. A pillanat szépsége egy érzelmi lavinát indít el, amiben az ösztönök vad szelleme, a fékezhetetlen vágy kiírtja a gátlást, ami ugyan az első percben eltűnt, de az utolsó pillanatig próbáltunk fenntartani. Ahogy a két test egymáshoz simul, a bőrödön érzed a másik vágyát, a szivárvány minden színét látod magad előtt és képtelen vagy arra, hogy egyet is elkapj és magadhoz szoríts, mert tudod, hogy a következő pillanatban egy új érzés hullámzik végig minden porcikádon. Egy lényként lélegeztek, éreztek, adtok és kaptok és ez egy megfoghatatlan érzés... 

Szólj hozzá!

Bevezetés

kjs 2013.12.09. 22:23

   Ez a blog a legnagyobb tisztelettel adózik a női nem kifinomult szépsége előtt. A legkisebb szarkazmust is mellőzi és elfogultan ugyan (érzelmi élményekre támaszkodva), de őszinte csodálattal mond véleményt arról, hogy van élet a 40-en túl is. Sőt, mondhatom azt is, hogy akkor kezdődik valami igazán különleges.

   A természet rendjét nem lehet becsapni, de még csak megtéveszteni sem, de az örök törvényszerűségnek van egy csodálatos oldala is. Mégpedig az egyensúly megteremtése. Amit az egyik oldalon elvesz, azt a másikon visszaadja. A gyümölcs is a levél takarásában kezdi életét, először még apró és kerekded, de ahogy folyamatosan elnyeri felnőtt formáját könnyű kis viaszréteg védi az időjárás viszontagságaitól, egyre jobban megerősödik és több tartalommal tölti meg magát. Látja maga körül változni a világot, nőni a fákat, költözni a madarakat, a szorgos kezeket, melyek hezitálva ugyan, de elkerülik, mert még nem érett meg a szakításra. De...

   Az idő előrehaladtával felvértezi magát az emlékek tapasztalatával és elnyeri végleges formáját, ami kicsit tökéletlen, de pont attól lesz finom és ízletes, mikor az alját megcsípi a hajnali fagy és a védtelen oldalát megfesti a nap éltető sugara.

   A szépség sosem a tökéletességben rejlik...

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása