Ez a blog a legnagyobb tisztelettel adózik a női nem kifinomult szépsége előtt. A legkisebb szarkazmust is mellőzi és elfogultan ugyan (érzelmi élményekre támaszkodva), de őszinte csodálattal mond véleményt arról, hogy van élet a 40-en túl is. Sőt, mondhatom azt is, hogy akkor kezdődik valami igazán különleges.
A természet rendjét nem lehet becsapni, de még csak megtéveszteni sem, de az örök törvényszerűségnek van egy csodálatos oldala is. Mégpedig az egyensúly megteremtése. Amit az egyik oldalon elvesz, azt a másikon visszaadja. A gyümölcs is a levél takarásában kezdi életét, először még apró és kerekded, de ahogy folyamatosan elnyeri felnőtt formáját könnyű kis viaszréteg védi az időjárás viszontagságaitól, egyre jobban megerősödik és több tartalommal tölti meg magát. Látja maga körül változni a világot, nőni a fákat, költözni a madarakat, a szorgos kezeket, melyek hezitálva ugyan, de elkerülik, mert még nem érett meg a szakításra. De...
Az idő előrehaladtával felvértezi magát az emlékek tapasztalatával és elnyeri végleges formáját, ami kicsit tökéletlen, de pont attól lesz finom és ízletes, mikor az alját megcsípi a hajnali fagy és a védtelen oldalát megfesti a nap éltető sugara.
A szépség sosem a tökéletességben rejlik...
